Akinek sikerült hazatérnie
Ferenc itt a lágerben kötött életre szóló barátságot Martin Imrével - soltvadkerti lakos -, akivel búcsúk alkalmával - amíg Ferenc élt - kölcsönösen látogatták egymást. Talán ez a barátság is segítette, hogy ezeket a borzalmakat túlélje, és az is éltette, hogy feleségével néhány levelet tudott váltani. Kádi- így hívták a feleségét a családban és a faluban - levelét magánál hordta.
Hosszú idõ után tudott Ferenc írni, megírta hol vannak, s így Katalin válaszolt. Egyik levél itt található. A levelet olvasva szívszorongató, hogy mennyi féltés, szeretet, aggódás és bizonytalanság élt az emberek szívében.
Ferenc nélkülözött és keményen dolgozott, amíg felesége otthon a nagypapával járt dolgozni minden nap. A nagymama háziállatokat nevelt és háztartást vezetett. Nem sok idõ maradt a kis Józsira, akit olykor az utcabeliek vettek pártfogásukba, s lassan 5 éves lett. Közben értesítés jött, hogy Ferenc hazajön. Ekkor 1950-et írtak. A kis Józsi a nagypapával ment a vonathoz apja elé, akire már nem is emlékezett. Nem csoda, hogy elõször félt tõle, mert apja sovány volt az éhezéstõl, ruházata, pufajkája rongyos a használattól. Hetekig tartott mire el tudta fogadni édesapját.
A családban nagy volt az öröm. Elsõ étkezéseknél óvatosnak kellet lenni, fokozatosan szoktatta gyomrát a rendes, tartalmas ételekhez. Testileg 3-4 hét alatt tudott felépülni, lelkileg talán sohasem, mert ez az emlék örökre kísértette. A kis Józsinak testvére már nem született. Késõbb Ferenc felnõtt fiának mesélt a táborban töltött évekrõl.
Hercz Ferencné levele férjéhez
Kelt levelem, 1948. május 30-án
Kedves férjem, mi hála Istennek egészségesek vagyunk, amit neked szeretett szívbõl viszont kívánunk. Kedves férjem, lapjaidat megkaptuk, aminek nagyon örültünk mindannyian. Kedves férjem, Lizo meghalt tüdõbajban. Kedves férjem, Matyi szorgalmasan ír haza, de nem tudja, hogy hol van a családja, ha tudod, írd meg neki. Kedves férjem, határ már 46 óta nincsen. Bajára készülök menni, június 13-án egy nagy keresztény ünnep lesz, Mindszenti beszédet mond a Szentháromság téren. Megírom Klocker Gyurka tábori számát 7199/5. Kedves férjem, a kisfiad június 6-án két szerepben szerepel és egy verset is mond, nagyon örülök neki, hiszen más örömöm nincsen. Kedves férjem, az asszonyok és lányok nagyon kövéren jöttek haza, te sohasem írsz arról, hogy mikor jössz. Rafinált legyél, hogy a transzportba beleessél, pár bokodi már hazajött. A kukorica kapálás egyszer készen van, most készülünk a szõlõben permetezni. Kedves férjem, egy képet is küldünk, ami nem a legjobb, mert a Józsika durcásan néz, ha hamarosan írsz, küldünk még egyet, ahol én és a kisfiad is rajta leszünk. Sokat írjál, azt is, hogy ki van veled. Szegény Szélesné nagyon vár haza, szeretné a te véleményed is hallani. Tisztelnek a szülõk, a nagyszülõk, az összes szomszéd, mi sokszor csókolunk: Józsika és a Feleséged.
Isten veled és velünk. Választ várunk.
Címzett:Hercz Ferenc, CCCP láger 7/25/1216
Feladó: Hercz Ferencné
Magyarország, Bácsbokod, Szent László út 77/32 szám
Pecsét: Bácsbokod, 1948. május 31.